Körtemuzsika

Aki a Langaléta Garabonciások név hallatán arra számított, hogy gólyalábas komédiások játékán szórakozhat majd a MALOM múlt heti bemutatóján, az talán csalódott. Én mondjuk arra számítottam… és láss csodát, mégsem érzem átverve magam.

Abban is biztos vagyok, hogy a nézőtéren ülő gyerekek és az őket kísérő pedagógusok is úgy érezték, érdemes volt beülni a nézőtérre, erre a kurta egy órára, hogy végigkísérjék a Vándormuzsikus mókázásait, aki egymás után szólaltatta meg a körtemuzsikát és más csuda hangszereit - és ezzel együtt az apró lelkek húrjait is. Amolyan évszázaddal ezelőtti mutatvány volt ez, még nagyapáink, dédapáink idejéből. Akkoriban még valahogy így nézett ki az, amit ma one man show - nak hívunk. A világ azóta nagyot változott, ám azokra a lelkünknek kedves, apró ajándékokra, melyet a kiskunfélegyházi Gulyás László nyújtott át aznap délelőtt, mindig is szükség lesz.
És lehet, hogy ebben a fejtetőre állt világban a körtemuzsika túl halkan szól…

De szól.