Polgármesteri díszreggeli
Azért van abban valami báj, mikor Balogh János tanár úr „Lelacikázza” a jó pár unokával rendelkező Gedei Laci bácsit. Ami csak nekünk kívülállóknak furcsa, ám a köztük lévő tanár-tanítványi viszony alapján számukra ez teljesen természetes. „Ezeréves” kapcsolat az övék, így akár mondhatnánk, hogy a két férfi között oda-vissza röpködtek a történetek, ám aki Balogh tanár urat ismeri, tudja, ha egyszer magához ragadja a szót… Persze azért így is szóhoz jutott mindenki, aki csak szeretett volna azon a díszreggelin, melyet május 1-jén a Polgármesteri Hivatal dísztermében rendeztek, melyen - immár hagyományosan - a város tíz, köztiszteletben álló nyugdíjasát köszöntötte Gedei József polgármester.
A két említett úr mellett Károlyi Jánosné, a Tourinform Iroda volt vezetője, Mile Károlyné , Thormanné Husznay Mária illetve Szabó Józsefné pedagógusok, Sinka Istvánné, Rozika néni, gombgyűjtő, valamint Tóth Lászlóné, a Polgármesteri Hivatal egykori munkatársa foglalt helyet az asztal körül. Kasnya Sándor tanár úr és Telek Károlyné zenepedagógus egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudtak jelen lenni a sajtó munkatársainak jelenlétében tartott ünnepségen.
Ők tízen kapták ez évben a polgármester által átadott elismerést, melyre – ahogy a jelenlévők elmondták – egyikük se számított, ám végtelenül megtisztelőnek érzik, hogy az aktív munka befejezése után ily módon is elismeri a város a tevékenységüket. A köszönő mondatok némelyike oly szépre és kerekre sikeredett, hogy Gedei Józsefnek már nem is nagyon volt mit mondania a pohárköszöntőjében. Balogh tanár úr természetesen vitte prímet és tulajdonképpen az összes ünnepelt nevében is szólt, mikor egy olyan – a város jövője szempontjából elengedhetetlen - emberség, emberiesség fontosságáról beszélt, mely mindenféle társadalmi és gazdasági formáció felett áll. Ennek megléte lendítheti túl a nehéz időszakokon a közösséget – mondta a tisztes kora ellenére rendkívüli szellemi frissességgel megáldott pedagógus
Persze a fajsúlyosabb témák mellett könnyedebb vizekre is eveztek a jelenlevők. A reggeli közben szép lassan felelevenedtek a – sokszor közös – régi emlékek. Mindenkinek volt egy-két története a múltból, melyről másnak egy újabb jutott eszébe. Talán még ma is ott ülnének, ha többüket az unokák nem várták volna haza, hiszen nincs mese, május elsején a program adott: irány a sergő meg a lufiárus.
És ugye ezt még az sem írhatja felül, ha nagypapa vagy nagymama holmi elismeréseket vesz át…
- A hozzászóláshoz belépés szükséges